Szóval ez is ki lett végezve. Az első gondolatom az volt a könyvről, hogy ez nem is vámpírokról szól, hanem boszorkányok és vámpírok keresztezett fajáról - csalás, nem ez állt a hátlapon!
Tulajdonképpen teremtettünk egy új vallást a vámpíroknak is, ami talán kicsit groteszknek tűnhet a vámpírokról eddig kialakult képhez viszonyítva: erősek, nem éreznek - vagy csak nem akarnak, megnyúlt szemfogak, kegyetlen hidegvér és a "leszarom" tabletta.
De a szereplőink bizony bőszen tartják az egymás után következő szertartásokat, köszönetet mondanak Nüxnek, az istennőjüknek és a négy elemnek, amiért segítik az éjszakai lányainak és fiainak életét - bizony, életét. Mikor kiderült, hogy vannak főpapnők, kicsit, hogy is mondjam... zavarba jöttem xD Az írók teljesen átdolgozták a vámpírok egész lényét. Színtiszta fantázia az egész, de mivel minden magyarázat logikusnak hat, hihető lesz a történet, még az amazonokkal is. Bár kicsit szokatlan volt első olvasásra ez az átértelmezés, de nem nehéz belerázkódni az itteni szokásokba. Jön a nyomkövető, aki megjelöli Nüx istennő választottjait, így halaszthatatlanná válik az iskolaváltás, az Éjszaka Házába való költözés. Meglepett, hogy itt is úgy él a társadalom, hogy tisztában vannak a vérszívók létezésével. Ez egy jó pont (True Blood) ^.^ Többek között díjazom, hogy nem tör ki a fokhagyma- és szenteltvíz-frász. Ezek az apróságok egyébként jól mutatnak egy vámpírregényben, ha tudja őket használni az író. De az igazság az, hogy ezek már olyan elcsépelt fogalmak lettek.
Voltak vicces pillanataim is ezzel a könyvvel, mint például amikor kiderült, hogy Shania Twain is vámpír :'D A legtöbb ember, aki ezt a könyvet olvasta, szerintem nincs is tisztába vele, hogy ki is ő. Na de én ismerem anyu jóvoltából, és beugrott egy videoklipje, és ahogyan azt énekli: "I will love again". Csak belegondoltam, hogy mi lenne, ha tényleg vámpír lenne... xD A másik Zoey új legjobb barátnőjének a tájszólása, ahogy felcsendült a fülemben... x)
Zoey karakterét azt hiszem szeretem, de nem vagyok benne egészen biztos, ha közeli ismerősöm lenne (mondjuk egy szomszéd az utcából, vagy egy osztálytárs), akkor is jóban lennénk-e :'D Talpraesett lány, legalábbis általában tudja mit kell tenni, és mérsékelten nyávog, hogy most éppen mit kellene tennie. Néha azonban kifejezetten frusztrált, hogy akkor is káromkodik, amikor a szöveg és a mondandója anélkül is tökéletesen megállná a helyét. Mentségére legyen az íróknak, ez csak kétszer-háromszor fordult elő. A Zoeybird meg tök aranyos becenév lehetne, de valahogy nem tudtam összeilleszteni a nevet a gazdájával. Ahhoz túlságosan felvágták a nyelvét a kis vámpírpalántának ^^" Kayla egy kétszínű dög, én nem tudtam volna magam türtőztetni, minimum fennhangon megmondtam volna neki a magamét, hogy kivel lógjon és merrefelé meresztgesse a szemét :') A nagyi, mint pozitív hős, aki jótékony hatással van a főhősünkre nem rossz ötlet, de nekem túl bölcs volt. Túlságosan sokat tudott: a szellemek és önmaga megtisztítása (nem külsőleg, kiscicám), ez az egész cseroki dolog elvette a nagymamás báját. Nyilván kell valaki, akihez futunk, ha nem minden úgy megy, ahogy elképzeltük, de ez már nem az a megnyugtató, nagymamás karakter, aki megvigasztal. Személy szerint nekem furcsán jött le, de igyekszem ezt kompenzálni azzal a tudattal, hogy Zoey eddig is természetfeletti erőkkel volt körülvéve...
Összességében szórakoztató regény volt, és szerettem is olvasni, attól függetlenül hogy semmi komoly nem történt benne. Inkább leírás volt erről a világról, körbetapogatóztunk, és rájöttünk, hogy Aphrodité nagyon nem áll egy súlycsoportban Zoey-val, így a második kötetre várható egy új főgonosz ^^
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése