Sajnos nekem nem jött be. Az eleje lagymatag, a közepén megmutatja az írónő, hogy tudna írni, és amikor kezdeném komolyan venni:
„Soha… soha többé… soha többé ne szólj hozzám!” – mondja ezt Bianca Balthazarnak, amikor Lucas meghal. Nevetséges. Már kínomban nevettem, hogy ezt ha akarta volna se tudta volna jobban elszúrni. Ez volt az a pont, ahol leírta magát előttem a könyv, és nem hiszem, hogy a negyedik rész sokat lódítana a kiábrándultságomon és szimpátiámon.
Őszintén, látszik, hogy voltak jó napjai az írónőnek a regény írása közben, de... De nem tudok rá mást mondani, mint hogy zavaros az egész, és végig az járt a fejemben, hogy egy ilyet én is össze tudnék dobni, nekem miért nem ajánlja fel valaki, hogy kiadják a könyvemet? Az első könyvhöz képest jobb. Jobbak a leírások, de nem éreztem azt, hogy ez a történet stabil lábakon állt volna. Hogyan lehetnének önálló gondolataim olvasás közben a könyvről, ha minden poént egyből lelő az írónő, és semmi rejtélyes vagy szokatlan nem történik. Jó, egyéni vélemény, kinek mi a meglepő. Aranyos ötletnek találtam az elköltözést együtt, de azt is sokkal jobban meg lehetett volna oldani ehelyett a felszínes ismertető helyett, hogy itt dolgoztak meg ott, ezt meg azt csinálták, Bianca "beteg" lesz, Lucas titkolja, hogy feketemunkásként dolgozik. Titkolóznak össze-vissza egymás előtt. Akkor hol a nagy bizalom? Meg ha tényleg úgy szeretik egymást, minek kell itt drámázni, hogy nem mondom el, mert óvni szeretném a másikat, és mert így látom jónak. Ez a hamis őszinteség valahogy alapjában nem passzol a kirakósba... Nehezemre esik elhinni, hogy őket tényleg egymásnak teremtette a sors, mert amit Bianca levág... Egyfolytában azon szörnyülködik, hogy ő semmit nem tud Lucasért tenni, ő túl gyenge. Lucas meg okosabb, talpraesettebb srácnak tűnik, aki nem is tudom, miért áll le egy ilyen lánnyal... Balthazar karaktere tetszett talán a leginkább, de neki is vannak érdekes húzásai...
Az elsőtől jobb, igen, de minden máshoz viszonyítva… pocsék. Nem tetszett, nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen finnyás és válogatós, én teszem-e ilyen magasra a mércét, és nekem szöknek-e az égig az elvárásaim, de ez… borzalmas volt. Inkább volt fanfiction szaga ismeretlen karakterekkel, mint könyv szaga. Mondhatnám, hogy egy kezdő írótól nem rossz, de nem akarok hazudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése