Libba Bray - Rettentő Gyönyörűség, Lázadó Angyalok

Tádámm! Libba Bray első könyvei!

Rettentő Gyönyörűség:
Amennyire kétkedve indultam neki (mert tudni kell, hogy kétkedve indultam neki, mert könyvválasztás terén is nagyon válogatós vagyok és mert nem lehet nekem csak úgy ajánlgatni akármit - tudom, szóismétlés xD), olyan felfokozott kedvvel és izgatottan fejeztem be.Először folyton azon voltam megakadva, hogy a borítón lévő csajnak görbe az orra, és miért görbe? És hogy ez lenne a főszereplő? De én a főszereplőt máshogy képzeltem el! Hiszti befejezve.

A kezdeti nehézségeket leküzdve hirtelen Indiába csöppentem. (Jajj ne! Rossz tapasztalatok indiai származású... khm... "úriemberekkel" folytatott beszélgetésekből kifolyólag. Egy tanács: ne beszélj, ne lépj kapcsolatba, ne jelölj vissza egy arab vagy indiai származású emberkét sem facebookon, se sehol máshol. A figyelmeztetésemnek köze sincs a rasszizmushoz, csak tudom, hogy mind perverzek, és ha egyet visszajelölsz, csőstül jön a baj... Nem érdemes tűt keresni a szénakazalban. Itt nem.)

Tehát India. Lenyűgözően lett bemutatva az utcák hangulata, a szabadtéri piac, a vásárlókat szórakoztató bűvészek sokasága. Szépnek tűnt, varázslatosnak, és a főhősnőnket csak érdekesebbé tette, hogy élete nagyobbik részét itt kellett leélnie. Aztán minden olyan hirtelen megtörtént, Gemma anyját meggyilkolják, és csak több tucat kérdés marad utána, ami végigkíséri nemcsak az első regényt, de a másodikat is, gondolom, a harmadikkal sem lesz ez másképp. Maga a  történet talán Alyson Noel, Halhatatlanok sorozatára (Evermore, Blue Moon, Shadowland) emlékeztet, azzal az eltéréssel, hogy az emberek emberek, akiknek nincsenek különleges képességeik, kivéve ha a varázslat keresztül nem folyik rajtuk. De mindkét regény mozgatórugója egy olyan hely, ami a világok között, a dimenziók rengetegében helyezkedik el valahol. Valahol, ahol minden lehetséges.

Gemma, aki különcnek számít Indiában töltött múltja miatt a viktoriánus Anglia híres leányinternátusában. Ann, az okos, kinek egyetlen öröme az éneklésben rejlik, s aki szépség után áhítozik, hogy végre befogadják és szeressék, nincstelensége ellenére is. Felicity, az admirális lánya, a tökéletesen kegyetlen, akinek mindene megvan és mégsincs semmije, s akinek egy szégyenfolt éktelenkedik a múltján anyja hűtlensége miatt. Pippa, a jégkirálynő gyönyörű barátnője; örök álmodozó, aki még hisz a romantikában, és akit az nyomaszt a leginkább, hogy az anyjáék egy nagypapa korú, pocakos úrhoz akarják feleségül adni.
Eme négy lány, négy egyedi személyiséggel megáldott lány története összefonódik Gemmán keresztül, aki érkezésével felkavarja az állóvizet. Gemma titokzatos látomásai és Mary Dowd titkos naplója hamarosan eljuttatja őket a Birodalmakba, Kartik figyelmeztetése ellenére is. Rendszeresen visszajárnak, mert felüdülést jelent számukra, hogy gondjaikat épp egy pillanatnyi időre eldobhatják. A Birodalmakban töltött idő a reális világban alig egy pillanat, máshogy ezt nem is lehetne elképzelni. Furcsán is jönnénk ki, ha a Birodalmakban őzike módjára szökkennének  a lányok, ideát pedig járókeretre lenne szükségük.

Lassan fény derül mindenre, kiderül, ki is az a Kirké, mi is a Rend. Nem kezdem el hosszabban taglalni, arra most se időm, se energiám, és senkinek a könyvről felállított illúzióit nem akarom lerombolni. Ez egy csodálatos regény, a túlzásokat mellőzve is, és amikor végre beindul, az ember képtelen abbahagyni, mert minduntalan többet akar belőle. Kartik és Gemma szerelmi szálát viszont kicsit vérszegénynek találtam, jó, nem egy romantikus regény, hanem egy elegáns rémregény, de ami késik nem múlik ;) Bízom benne, hogy ennyi huzavona után csak összehozza őket az írónő :) A regény sajnos vagy nem sajnos, de azzal zárul, hogy Pippa meghal. Nem éppen dalolva, de önként, mivel a terv, amit Gemmával kidolgoztak leendő férje elhajtására kudarcba fulladt. Pippa képtelen lett volna elszakadni a lányoktól, a Birodalmaktól, ahol a hercege mindig várja, és bókokkal halmozza el...


Lázadó angyalok:
A történet ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt. A lányok újra ellátogatnak a birodalmakba drága barátnőjükhöz, Piphez. Itt egy kisebb fordulat van. Pippa ugyanis elhajtotta a hercegét, mert az túl papucs volt. Ilyenkor önkéntelenül is felmerül az olvasóban, hogy akkor most hiába halt meg? Vagy két hét boldogságért evett a birodalom bogyóiból, hogy örökké itt maradhasson, és örökre lemondjon a bálokról és nem utolsó sorban a saját életéről? Nem egy nagy mozzanat, és tulajdonképpen egyetértek Pippel, csak nem számítottam rá. Mondjuk ezeknél a könyveknél felesleges bármit is számítgatni ;)

Az Erő (Felicity), a Dal (Ann), a Remény (Gemma) és a Szépség (Pippa) újabb kalandjai ebben a különös könyvben. Nos, ennek a könyvnek a nagyobb része már Londonban játszódik az ünnepek idején. A három lány megszervezik, hogy valamilyen módon egymás közelében lehessenek  a szünidő alatt, így Felicity magával viszi Ann-t, akiről mindenki azt hiszi, hogy az orosz trónörökösök egyikének leszármazottja, így mindenki nyájasan viselkedik vele és igyekszik a kedvében járni. Kartik megbízást kap a Raksanától: Gemma bizalmába kell férkőzzön, akár udvarlással is, ha kell, és utasítani a lányt, hogy kutassa fel a Templomot a Birodalmakban, minden varázslatok helyét, hogy azután a Raksana nevében megkösse a varázslatot, majd meg kell ölnie Gemmát. Tulajdonképpen az egész regény (500 oldal) azzal megy el, hogy a lányok a Templomot keresik. Útjukon felfedezik a Gorgót, a vízi nimfákat, a kentaurokat, a pipacs harcosokat és az érinthetetleneket. Szeretem, ha valaki új varázslényeket alkot új tulajdonságokkal, és ha ezt képes jól ki is vitelezni, az már megéri az öt csillagot :) Feltűnik Simon, aki érdeklődést mutat Gemma irányába, aminek az okát Gemma képtelen megfejteni. Egyszer faképnél is hagyja, pedig ő gazdag, neves úriember, akihez még férjhez is tudna menni. Mindössze annyi szépséghibája van, hogy nagy nőcsábász hírében áll. Simon szála elvarratlanul marad ebben a regényben. Ahogyan Kartiké is. De én úgy érzem, még Pippával is fog történni valami, lehetetlennek hat, hogy az egyik főszereplőt így kivegye az írónő, még ha a második kötetben már nem is volt annyira kihangsúlyozva a jelenléte. De azok az utolsó fejezetek sejtetni engedtek valamit. Pippával még találkozni fogunk, de akkor már nem, mint barátok, hanem mint ellenségek; és elvonult oda, ahol még befogadták - valami ilyesmi volt a megfogalmazás. De szerintem ebből nem derül ki konkrétan, hogy végül is átkelt, vagy Kirkéhez csatlakozott...



Szóval visszafojtott lélegzettel várom, hogy a harmadik könyvet is a kezemben tarthassam :) Ezt a sorozatot biztosan meg akarom venni <3

Idézet:

"Odabiccentenek, én pedig barátságos mosollyal, de összeszorított szájjal fogadom. Tekintetük a kelleténél egy picit tovább időzik rajtam, mire elkapom a pillantásomat. Különös érzés, hogy így néznek rám. Kívánom is, félek is tőle egy kicsit. Nagy ereje van ezeknek a futó pillantásoknak, de nem tudom, mi van a túloldalon, és ez megijeszt. Hogy lehet az, hogy készen is állok, meg nem is a férfiak eddig ismeretlen világára? "

"Felicity és Ann szemében a birodalmakba jutás eszköze vagyok.
Nagymamának olyasvalaki, akit alakítani kell.
Tom szemében a húg, akit el kell viselni.
Apának jó kislány, akit mindig csak egy lépés választ el attól, hogy csalódást okozzon.
Simon számára egy megfejtésre váró rejtély.
Kartik számára végrehajtandó feladat.
A tükörképem visszanéz rám, és bemutatásra vár.
Szervusz, te tükörben látható lány! Gemma Doyle a neved, de fogalmam sincs, valójában
ki vagy."

"Amikor belépünk a bálterembe, minden megváltozott: a színek teltebbek, a fény ködösebb. A zöld tündér folyékony tűzzé olvad, ami úgy kering az ereimben, mint a pletyka, ezer angyal szárnya, a legélvezetesebb titok, amiben valaha is részem volt. A teremben csodálatosan elmosódnak a színek, a hangok és a mozgás, a hölgyek keményített szoknyájának a suhogása összeolvad felékszerezett testük zöldjeivel és kékjeivel, ezüstjeivel és borvöröseivel. Az urak felé hajlanak, majd ismét elfordulnak, mint a tükörképek, amelyek összecsókolóznak, majd szétrebbennek, összecsókolóznak és szétrebbennek.
A szemem, úgy érzem, nedves és gyönyörű. A szám duzzadt, mint egy nyári gyümölcs, és csak mosolyogni tudok, mintha mindent tudnék, amit csak tudni lehet, de képtelen volnék belekapaszkodni. Simon rám talál, felkér, és hallom, ahogy igent mondok."