Az elgondolás egyébként tetszett, de leginkább a történet eleje és vége jött be, azok a részek, amik fenti Londonban játszódnak. Gondolhatjátok most, milyen földhözragadt is vagyok én, pedig ez messze nem igaz. Szeretem a groteszk dolgokat, és aláírom, van fantáziája a hapsinak, de nem igazán voltam egy hullámhosszon az íróval, úgy tűnik az alapvető definícióink nagyon különbözőek. Nekem nem ugyanazt jelenti a groteszk, mint neki.
A patkányos dolog viszont nagyon bejött, a patkányszavúak, a hierarchia, ezek mind-mind érdekesek voltak számomra, de nem kötött le úgy a könyv, ahogy vártam. Sokszor kellett a figyelmemet visszairányítanom a könyv soraira, mert néha minden máson járt az agyam, csak ezen nem, ezért elég sokszor félre is tettem.
Azt viszont imádtam, ahogy összekapcsolja a valós Londont a képzeletében létező Londonnal. Talán ez volt az a motívum, amikor utoljára éreztem, hogy ezt a könyvet szerethetem, aztán valahogy lecsúszott...
Se nem jó, se nem rossz könyv. Az ilyen fantázia-történeteket inkább filmben részesítem előnyben, ez minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése