Jostein Gaarder - Tükör által homályosan

Ez egy érdekes könyv volt. Többek között azokra a dolgokra mutat rá, amiket mi mind hétköznapiként élünk meg. Olyan ez, mint mikor megbetegszünk, és azt kívánjuk magunkban, bár gyógyulnánk már meg, hiszen úgy szeretünk egészségesek lenni. Ugyanakkor ha ez a vágyunk teljesül, nem telik bele néhány napba, és megint beleesünk saját csapdánkba, a megszokásba.

Elfelejtjük, hogy az életünk egy csoda. Megfeledkezünk, milyen bonyolultan vagyunk összeszerkesztve, és ez a kis könyv tulajdonképpen arra jó, hogy felnyissa a szemünket, és ezek felé a dolgok felé irányítsák a tekintetünket.

Milyen is lenne a fehér, kristályos havat úgy megfogni, hogy nem hideg? Hogy nem érezzük anyu főztjének ízét, hogy nem izgulhatunk az első repülésünk alkalmával? Milyen lenne ha nem álmodnánk?Milyen sivár lenne a lét, ha mindezek nem lennének, és mi mindezeknek nem lennénk tudatában? :)

Úgy gondolom, senki se kérjen örök életet, mert nincs az az ember (vagy akár angyal), aki örökké élni akarna, csak a pillanat hevében mondunk ilyeneket és ehhez hasonló badarságokat.

Ez a könyv a halandóság varázsának egyszerű, könnyen, akár gyerekszemmel felfogható könyve. De azért mégsem esti mesének való...