Anyu ajánlotta. Az én példányom konkrétan rongyosra van olvasva általa, és felderülten figyeltem, amikor találtam benne egy-két olyan szót, amit anyu ma is előszeretettel használ, pedig nem igazán vannak már manapság köztudatba :)
Ha tudom, hogy kórházba fog játszódni, biztosan nem olvasom el. Na jó, talán anyu kedvéért mégis. Nem azért, mert előítéletes vagyok, hanem mert… Borzasztóan viszolygok a kórházaktól, és nekem elég egy vérvétel, hogy hanyatt vágjam magam, és elájuljak. Szóval elviseltem a környezetet, de mehetett volna Ágnes más helyre is dolgozni :'D
Annyira rám jellemző, hogy valakit csodálok, és már azt is bebeszélem magamnak, hogy szeretem az illetőt, mint ez a leányzó. Hogy azt hiszem, ő jobb nálam, és általa majd én is jobbá válhatok. Többek között emiatt is rokonszenveztem Ágnessel. Fel sem tűnik, hogy mindaz, amiről azt hiszed képes vagy irányítani, valójából már régen kicsúszott a kezeid közül. És egyszer csak már nem vagy az a határozott és magabiztos lány, aki voltál, kedved lenne összerogyni és sírni.
Aztán jön valaki, és még valaki, és ez a sok valaki mind megváltoztat rajtad, benned egy-két apróságot, hogy rátalálj magadra ebben a kaotikus világban, ebben a sok kitalált társadalmi rétegben. Hogy rájöjj, mit akarsz és hova tartozol ezen a világon.
Nagyon szerethető könyv, és elgondolkodtat… Köszönöm Anyu az ajánlást ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése