Kár lett volna kihagyni. Annyira egy tánchoz hasonlított ez az egész huzavona. Ebben aztán volt minden, de egekbe menően csak a képmutatás volt jellemző. A tettetett udvariasságtól a regény végére már minden szőrszál a hátamon égnek állt, és puffogásra késztetett. Senki sem szereti az ilyen embereket.
Megkönnyebbültem, mikor a Elizabeth és Darcy rosszakarói feladták, amikor látták, hogy már résnyi lehetőség sincs arra, hogy megakadályozzák a házasságkötést. Az emberi természet borzasztóan könnyen formázható és befolyásolható, ugyanígy van ez az érzelmekkel is, mivel azok úgyszintén a természetünk alárendeltjei.
Kicsit lecsapottnak éreztem a végét, hiszen annyi minden történt, és a megoldás olyan gyorsan és egyszerűen ment végbe, hogy egy aprócska hiányérzetem azért mégiscsak maradt.
Mindezek ellenére megértettem a címet is (pedig eleinte mondtam a magamét, hogy ugyan ki adna ilyen semleges és szürke címet egy könyvnek is?).
Büszkeség, mint Darcy, Balítélet, mint Elizabeth. Mégiscsak figyelemfelkeltőbb az eredeti, mintha csak annyit mondanánk, Darcy és Elizabeth :D Továbbá sejtetni enged valamit az írónő intellektusából :)
Jaj, én nagyon megszerettem ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése