"Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván megsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van nem megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek."

2011. augusztus 22., hétfő

Gena Showalter - Atlantisz

Első gondolat a könyv befejezése után: Úristen, hogy ez mekkora marhaság volt.

Gena alapvetően jól ír. Egyszerűen, de érthetően fogalmaz. De ez a Sárkányok vs. Vámpírok nagyon tré párosítás. Nagyon nem egy súlycsoport :D Nem igazán tudtam velük mit kezdeni, mert a képzeletem valahogy nagyon elhatárolódott a könyv tartalmától, szóval igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy tulajdonképpen miről is olvasok...

A könyv végéig nem sikerült megkomolyodnom, magamban végignevettem (a könnyeimet is törölgetve) az egészet, pedig konkrétan nem egy humoros könyv, inkább szerelmi történetet szeretne tökrüzni, borzasztó körítéssel. Semmi tudatos felépítést nem éreztem, vagy két-lépéssel-előtted járok gondolkodásmódot (nem hogy hárommal-néggyel). Én azért szeretem, ha van min törnöm a fejem, még ha nem is nagy dolgokon, de ezt a könyvet több, mint valószínű, hogy végigunatkoztam volna, ha nem mulattat az abszurditása.

Ez csak egy történet, és nincs benne semmi különlegesség, márpedig nálam az alapvető kritérium.
Na majd próbálkozunk valami mással az írónőtől. Elsőre ez elég nagy csalódás volt, szóval most várunk vele kicsit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése