Anne Rice egyedi és különleges. Mindenképpen valami maradandót alkotott, hiszen a vámpírokról szóló legendák. azok a legendák, amiket magával ragadó történeteiben megírt megannyi embert inspirált, hogy ez a fantáziaszál ne haljon ki. Az írónő esetében nehéz csak fantáziavilágnak tekinteni azt, amit elénk tár. Nagyon sokszor megálltam és újra és újra elolvastam egy szakaszt vagy egy mondatot, mert egyszerűen olyan szépen ad hangot a gondolatainak – ott voltak a természeti ábrázolások, a vámpírok lefestése – hogy afelett nem tudtam átsiklani csak úgy. A szereplőink akárhogy is változnak, mindig emberiek maradnak, mert végül is a ragaszkodás mindent üt, még a vérszomjat is. A magány gyilkos egy kis bestia. Olyan volt ez az egész átváltozás, mintha az ember kétszer születne meg. Megvannak az emlékei, de pontosan úgy érzékeli őket, mintha egy másik életben történtek volna meg, és ez bizonyos szempontból így is történt. Az újdonság csupán az, hogy az új élethez új személyiség is társul. Kiismerhetetlennek tűnnek, ugyanakkor ösztönlényeknek.
Igényes vámpírtörténet, és abszolút mindent megkaptam tőle, amit akartam, talán még többet is. Míg a mai vámpírokról szóló könyveket többnyire csak egy lekicsinylő "vámpíros könyvek" kategóriába tudjuk besorolni, ez a fajta írás számos más kategóriában is megállná a helyét. Engem megnyert. Teljesen és totálisan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése