Heath karakterét szeretem a legjobban - vagy inkább csak őt - a többiekről csak olvasok, nem váltanak ki belőlem különösebb érzéseket. De Heath, nem tudom, gyengéim az olyan pasik, akik nem kaphatják meg, amit akarnak – és itt nem csak személy merülhet fel –, de mégis küzdenek, akármi történjék is. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Zoey miatt tényleg nem éri meg. Komolyan? Egyszerre hárommal? Na ne nevettess T.T Kaptam egy kis spoilert. Hurráá, nemsokára már 5 pasin fog nyáladzani! :'D
Nem azért mondom, de a világban olyan nincs, hogy valakinek a közelében meghülyülünk, ha hozzánk ér - 2x! Amit ez a... különleges lány előjáték mértékűnek tulajdonít.
A másik: Zoeyt folyton a saját gondolataiból kell felrázni. Megint csak valószerűtlen, mivel az ember ösztönösen a körülötte forgó/zajló dolgokra figyel. Nem véletlenül mondják, hogy ha nem vagy jól, menj emberek közé… Ez elmegy egy képregényben, de itt nem.
Illetve ott volt Stevie Rae. Legjobb barátnő? Egy évig is alig ismerte, és az, hogy valakivel jól kijövünk, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető a legjobbak közé kerülhet. Értem, hogy annak szánták volna a karakterét az írók, a hülyének is leesik, annyit van emlegetve, hogy a legjobb barátnőm. De ez kicsit szárazra sikeredett.
Ezektől az apró nézeteltérésektől eltekintve különösebb bajom azt hiszem nem volt vele, a megfogalmazás jó volt, szórakoztató, bár elvártam volna, hogy kicsit színesebb legyen, ha már két ember írja, és két emberre kijutott a muníció… Kicsit lehetett volna művésziesebb. Kevés, ha egy szöveget melléknevekkel feldobunk, bár nekem mindig ezt tanították, hogy ez legyen az első. Kell, hogy egy szövegnek ne csak formája és hangulata legyen, de lelke is...
Azt hiszem kicsit nehezen indult be ennek a könyvnek az olvasása, háromszor futottam neki, az első két alkalommal az ötvenedik oldalig jutottam, aztán erőt vettem magamon, és egy éjjel kivégeztem a maradék kétszázharmincat. A könyv durván két harmadát (és most szemét vagyok T.T) végigaludtam, hajnali három fele kezdtem magamhoz térni, amikor a dolgok kezdtek izgalmas álruhát ölteni.
Nekem tetszett, jó könyv volt, de inkább volt az az érzésem, hogy ez egyfajta kiegészítés, mint Ward Beavatás-a, mintsem tényleges kötet.
Most visszaolvasva a ezt az értékelést, még kevésbé nem tudom, mit gondoljak. Úgy érzem tetszett, lekötött, de mégsem az az igazi, belevaló könyv… =/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése