Jó volt, de nem olyan eget rengetően, hogy hajbókoljak előtte :)
Ez egy nagyon picike, rövid regény, de ezt találtam itthon, és éppen Nicholas Sparks-ra szomjaztam, akitől semmit nem találtam legutóbb a könyvtárban, szóval úgy álltam hozzá, hogy ez is megteszi, arról nem is beszélve hogy a leírás elég ígéretesnek hatott, valamint az első mondat, ami egy szép idézetnek is megfelel, rányomta a bélyeget a hangulatomra és a könyvvel kapcsolatos előérzeteimre:
"Hol kezdődik valójában ez a történet? Az életben ritkán fordul elő, hogy valaminek tisztán látszik az eleje – az a pillanat, amelyre visszatekintve azt mondhatjuk, akkor kezdődött minden. Mégis vannak pillanatok, amikor a sors keresztezi mindennapi életünket, és olyan eseményeket indít el, amelyeket nem láthattunk előre."
Nem hittem volna, hogy a fő motívum végül is a feleség halála lesz, és legkevésbé számítottam rá, hogy ilyen krimi-szerű nyomozós játék is része a felépítésének, amiben ki kéne találni, hogy ki is a bűnös. Nekem ez sose jön be, akárhogy következtetek xD Még ha túlteng is bennem az adrenalin és pörögnek a gondolataim sem jön össze, sajnos.
De talán jó is ez így, ezektől a percektől izgalmas egy könyv :)
Tetszett, de nem hiszem, hogy mélyebb nyomot hagyott volna bennem, plusz alig 120 oldal az egész :) Az emberi élet, és véletlenszerű kapcsolatuk kialakulásának regénye ez. S azok a kapcsolatok talán már végigkísérik majd az életünket. Mindig van néhány érdekes fordulat, ez bizonyítja, hogy az ember a legkiismerhetetlenebb élőlény a Földön :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése