Nem hétköznapi regény egy lányról, aki a saját haláláról vizionál, aki megrögzötten hisz abban, hogy az emberek csak őt akarják megölni, és aki már 15 évesen bukott harcosok levágott fejeit látja bármerre is néz. Kicsavart, nyakatekert, centrifugázott történet. De van értelme, nekem ne mondja senki, hogy nincs...
Színtiszta pszichológia az egész. Folyton azon töprengtem, hogy miért, milyen események folytán lett ilyen a főhős személyisége? Egy bizonyos ponton túl már engem is kezdett idegesíteni ez a kétes játék. Aztán szépen adagolva megkaptam a választ a kérdéseimre. Szülők, akik csak a gyerek miatt nem váltak el, pocsék gyermekkor, rossz társaságokba való keveredés.
Eleinte azt hittem, hogy Rin fokozatosan megőrült az évek során, de saját magát meghazudtolva mutatja meg, hogy képes tisztán is látni, én van néhány intellektuális megnyilvánulása. Teljességgel beszámítható, ha az ember tudja, hogy kezeljen több millió személyiséget egy emberben. Ilyen nincs, erre senki sem képes. A dolgok cafatokra való szedése és kielemzése, ez az egész csak pótcselekvés számára. A fülszövegben megemlítik a lelketlen szexet... Jóformán az egész egy prostituáltról szól, csak nincs ez így konkrétan kimondva O.O
Megadtam neki az 5 csillagot molyon, mert zseniális, ahogy az elkallódottság érzéséről és a lelki traumákról ír, méghozzá úgy, hogy felrúg minden szabályt. A könyvet a végéről kezdjük el olvasni, Rin 22 éves korától a 15 felé haladva. Ha 15 éves korától kezdtük volna olvasni a regényt, nem lett volna olyan lebilincselő a hatása, mert már itt érződik, hogy egy megtört, érdektelen emberről "fog szólni" a könyv, akinek esélye sincs megérteni, mit miért csinál, és közben nagyon is képes irányítani az embereket maga körül, hogy azok az ő javára tegyenek.
Úgy is felfoghatjuk, hogy a regény egy in medias res, azaz a dolgok közepébe vágó kezdéssel rendelkezik, és csak azután derülnek ki a pontos körülmények, és a miértek. Végig ugrálunk a cselekményben. Hogy hol vagyunk és milyen napszak van, az nem mindig nyilvánvaló. Furcsa, de a regényt semmiféle külső tényező nem bolygatja. Egyedül a szereplők kuszálják a szálakat. Ugye a számító Rin, és az éppen aktuális hímnemű, akivel együtt van. Család, haverok. Ha már emberekrő beszélünk, érzelmekre asszociálunk. Pedig itt az egyedüli érzelem a bizonytalanság, a hovatartozás kérdése, a félelem a kirekesztettségtől, a bizonytalanságról, hogy mit hoz a holnap. Bizonytalanság. Ez a kulcsszó.
Ahogy a fülszöveg írta, ez egy regény csupa olyan emberről, akik saját félelmeik rabszolgái. Mindenki be akar illeszkedni a társadalomba valamilyen módon, de sajnos nem mindenki passzol a nemzeti kirakósba. Rin élete így születésétől fogva lefelé tart a lejtőn szülei kényszeredett házasságából kifolyólag. Már mindjárt érthetőbb, hogy képes valaki ilyen paranoiás és kibírhatatlan, hisztis nőszeméllyé válni.
A borító... Mivel ennek a regénynek súlya van a maga 237 oldalával, így nyugodtan kijelenthetem, hogy a koffer is csak egy tűnő motívum benne.
Összességében ez egy kitűnő munka, csak ajánlani tudom.
Idézet:
"Mindig figyelem az embereket. Ha alaposan megvizsgálom őket, olykor még azt is meg tudom jósolni, hogy mikor fognak meghalni. Na jó, ez nem igaz. Azaz mégis. Vagyis mivel csak gondolom, és senkinek nem beszélek róla, ezért se nem igaz, se nem hazugság."
"Sin is gyakran mondogatja nekem: „Rin, te saját magadon kívül senkit nem tekintesz embernek.” "
"– Hajtós napom volt, váratlanul becsúszott három megbeszélés is.
– Akkor a kutyuska is derekasan kitett magáért?
– Én nem vagyok kutya.
– Tudom, én vagyok a te kutyuskád.
– Jobban örülnék egy szófogadóbb, engedelmesebb kutyának.
– Nem hiszem el, hogy még ennél is többet kívánsz tőlem!
– Csak hogy szófogadóbb és engedelmesebb legyél.
– Hiába is kívánsz ennél többet tőlem! Ennél jobban nem tudlak szeretni.
– Nem szerelmet akarok, csak egy kis szófogadást, engedelmeskedést.
– Hogy mondhatsz nekem ilyet?
– Aki szeret valakit, törekszik megadni, amit a másik kíván.
– De te engem akartál. méghozzá olyannak, amilyen vagyok.
– Mert régen szófogadóbb és engedelmesebb voltál.
– Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy szeszélyes lettem?
– Szófogadóbb voltál. Sokkal.
– …most is szófogadó vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése