"Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván megsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van nem megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek."

2011. november 2., szerda

Bertolt Brecht - Kurázsi mama és gyermekei

Bevallom elég szkeptikusan álltam a műhöz, aztán egy irodalom órai elemzés meghozta a kedvem és elolvastam.

Már megérte, mivel az irodalom tanárom szerint a mű végén Kurázsi mama érzéketlenné válik a világgal szemben (szinte élőhalottnak állította be), és csak megy, robotol, vontatja a szekerét a háború markotányosnőjeként. Mi úgy tanultuk, hogy mindhárom gyermekét elveszíti, és erről tud is, de még így is követi a hadsereget, mintha már semmi más dolga ne lenne a világon. De teljesen más színezetet kap a történet, ha Kurázsi mama tudomása szerint még él az egyik fia; ha még van kiért robotolni - és élni.
Mikor a nő legutoljára kel útra, a fiát - aki beállt a hadseregbe -, Eilifet indul felkutatni, és szerintem nem ugyanaz a kettő. Sőt, ez egy fontos motívum. Sok mindent tudnék mondani az ilyen magyar tanárra, de inkább nem kezdem el, mert attól tartok nem tudnám befejezni… T.T

Igazából se Kafka Átváltozás-ával, se ezzel a művel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Nem elgondolkodtatnak, hanem inkább elrémítenek és szánakozást keltenek bennünk a szereplők iránt. Ezekben a művekben nincs igazi tanulság, egyszerű szemléltetések, hogy hogyan fejlődünk vissza emberből állattá, vagy épp fordítva. Ezek a művek csak lehetővé teszik számunkra, hogy felismerjük az élethez csapódó tanulságokat – jelen helyzetben a háború embertelenségéről kaptunk egy elrettentő példát - akár a testünkben a memóriasejtek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése