Mintha tábortűz ülne a szobában
Nyargalnak az árnyak fel s alá,
Apró fürtök csimpaszkodnak a homályban,
Akaratosan húznak engem a fény alá.
Feloltom a lámpát, had zubogjék a fény,
Elém robognak a képek, mintha egy szobában volnék.
Távoli múltak táncolnak a falakon, nézd
Ilyen szép álmod tán sose volt még, káprázat az egész.
Bizony álmodsz, de csak velem együtt, tudom, hogy félsz
Miben jársz, az én álmom, ezért neked adom,
Csak hogy tudjam többé már nem félsz,
Szuszogó párnád alattad, alszol.
De sose félj! Majd én álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése