"Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván megsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van nem megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek."

2011. december 26., hétfő

Égi tájak


Meseszép, mesejó tájak,
Vadregényes égi árnyak.
Messziről tova visz egy szellő,
Halkan, csendben rebegi ezt ő.

Hullnak a meseszép, mesejó árnyak,
Szertefoszlanak a rétbéli tájak,
Merengő úrral táncolva kis leücsörődő,
Már nem remél, nem sirat, nem gyászol ő.

Égi vándor érkezik a tájra,
Visszahozza azt, mi emberek régi álma.
Elmélázva nem tűri már a szellő, hogy
Halkan, csendben rebegje ezt el ő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése